“Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben, vagy mások vigasztalásában.”
(Stranger Than Fiction/Felforgatókönyv)
A legjobb barátnőimre mindig számíthatok. Ez alatt nem csak Petrát, Renát ,Sacit,Annát , Biját,Dorkát,Dórit értem. Hanem szerencsére Titit is(bocsi csajok, hogy kiírtam a neveteket). Most beszéltem egy nagyon aranyos pasival, akinek azt ecseteltem, hogy vannak haverok és vannak BARÁTOK. Akik mindig ottlesznek mellettem, akikre bármikor számíthatok. Minden nap hálát adok a sorsnak, hogy ilyen fantasztikus barátaim lehetnek, mint ŐK. A szüleim mellett még ők a példaképeim, mert annyira sok mindent tanulhatok tőlük. Köszönöm lányok, hogy vagytok nekem. Mindenkinek ilyen barátnőkre lenne szüksége. És köszi R&P hogy mindig képesek vagytok felvidítani..még akkor is hogyha olyan poénnal próbálkoztok, amiben én fenékre estem:)
