Leállt a szív, mely értünk dobogott, Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Juhász Gyula
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
A legjobb barátnőm nagypapája ma délután 1kor meghalt. Az ő fájdalma az enyém is, ezért is szeretnék most megemlékezni róla ebben a blogbejegyzésben:( A halál fájdalmas. Pontosan tudom, miről beszélek. Utálok erről beszélni. Pedig néha muszály.
