Mindenkinél mást jelent a barátság. Például a pasiknak ezernyi barátja van, mrt ők könnyen kötnek barátságokat. Nálam teljesen másképp van ez a barátság téma.Mármint az átlag emberekhez képest. Nekem tényleg nagyon fontos a bizalom. Ha valakiben már egy szemernyit sem bízok, akkor az az ember már nem a barátom többé. Haver, maximum. De ennél a pontnál már nincs szükség semmiféle bizalomra, se szeretetre, csak közös érdeklődésre. Ennyi. Ez történt velem mostanában. Ezért írok most erről. Kicsit el is szomorít , hogy ilyen témáról kell írnom. De már több mint egy hete érzem ezt, és muszály kiírnom magamból. Mindenki azt mondja, hogy ez majd elmúlik, meg majd helyrejön a dolog. Nemhiszem. Ha már valakinek ennyire nemtudok hinni, ha valaki már ennyiszer átvert, semminek nézett, akkor többé nemtudom a barátomként kezelni.
De elmondjam, hogy ki az, aki teljes mértékben mindig mellettem áll?? Akivel kb. egy évig nem is beszéltem, mert azthittem, hogy csak a közös érdeklődés számít, és nem vettem figyelembe azt a tényt, hogy ő odafigyel rám. Nah, ez az ember Titi. Amikor kedden borzasztóan szomorú voltam, ő azonnal észrevette. Pedig megsem szólaltam, már az arckifejezésemből tudta, hogy gond van. Renáról és Petráról most nem beszélek. Ők mindig ottvannak nekem. Csak jólesett, hogy Titinek semmit sem kellett mondanom ahhoz, hogy tudja, hogy baj van.
De az az ember, aki kijátszotta a bizalmamat, ő semmit sem szűrt le az egész múlt hétből. Eláruljam mivolt?? Egész héten csak bőgtem, nyugtatókat szedtem, egy idegroncs voltam. Napi 5 adag kávét ittam, és szorgosan készültem az emeltszintű érettségire. Csak a péntek érdekelt, hogy majd feljön hozzám, megbeszéljük a hetet, kicsit felold, segít lazulni. De ehelyett másk vidítottak fel. Talán nem is baj. Mostmár teljes mértékben rájöttem, hogy kikkel akarok lenni. Egy ember mostmár kivétel. Sajnálom.
