Úgy döntöttem, hogy én is ilyen elmebeteg Mikes Kelemen féleség leszek, és egy nem létező embernek írok levelet.Pontosabban a nagymamámnak,aki már több mint 10 éve meghalt.
"Kedves Mama!!Nagyon hiányzol.Annyi mindent szeretnék kérdezni, olyan sok választ várok.Miért mentél el??Miért kellett elmenned?Miért nem vigyáztál?Ha óvatosabb lettél volna, akkor most nem a temetőbe járnánk ki.Hanem a csodás házatokhoz.Papa is vidám lenne, nem fordult volna az alkoholhoz.Hiszem ő is tudja, hogy ez nem megoldás.De szeret téged.Hiányzol neki.Én is csak ezért értem meg, hogy miért csinálja ezt.Miért teszi tönkre magát.Látom, ahogyan egyre jobban leépül.És ezt miattad teszi.Tudja nagyon jól, hogyha már te nem lehetsz vele, akkor lassan megöli magát.Egy lassan ölő szerrel:az alkohollal.Mama, miért nem vagy itt?Amikor születésnapom van?Miért nem ölelhetsz meg?Miért kellett elmenned?És miért olyan gyorsan?El sem tudtam köszönni.Pedig imádtalak.Most is nagyon hijányzol.Amikor meghaltál, még nagyon kicsi voltam.De tisztán emlékszem arra, hogy anya és acsi is letérdelt, sírtak,és egy rózsa repült a sírba.Bocsáss meg nekem mama, éppen sírok.Talán túl érzékeny vagyok, de nagyon hiányzol.Tudom ,hogy Incinénit azért küldted, hogy ő legyen mellettünk, ha már te nem tudsz.És ezért örökre hálás leszek neked.De miért??MIÉRT??miért nem lehetsz ott majd a gimnáziumi ballagásomon, a diplomaosztómon, az esküvőmön, az első gyerekem születésekor?Miért?Csupa kérdés.Ha egyszer tudnék veled még beszélni...Elmondanám, hogy nagyon, de nagyon szeretlek, és bár visszapörgethetném az időt, és vigyáznék rád.Mert nagyon fontos vagy nekünk.Anya mindig sír, amikor kimegyünk a sírodhoz, és tudjuk, hogy már nem élsz, de úgy beszélünk rólad, mintha még léteznél.Tudod, nem igazán ismertelek, de azt tudom, hogy nagyon szeretnélek.Bárcsak ittlennél most velem, és tanácsokat adnál.Segítenél nekem.Talán volt oka, hogy meghaltál??Talán egy jelzés volt anya számára, hogy vigyázzon a fűszerekkel.De ez nem ér.Miért pont te?Miért nem egy másik ember?Nem kívánom senki halálát, de mindennek túl hamar lett vége.Túl hamar.Túl gyorsan mentél el.Meghaltál.Tudod milyen rossz az, amikor vársz valakire, és sohatöbbé nem láthatod.Még nagyon kicsi voltam.De rád tisztán emlékszem.A mosolygós arcodra.Arra, hogy imádtál babusgatni.Mindennel elláttál. Bárcsak lenne még időm.Bár elmondhatnám, hogy mennyire hiányzol.de egy levél nem fejez ki semmit sem.egy levél már nem hoz vissza.Tudom ,hogy látsz minket, és tudod hogy jól vagyunk.De én nem tudok RÓLAD semmit.Te hogy vagy?Tudom, hogy hiányzunk.És, hogy ha újraélhetnél, akkor jobban cselekednél.És nem követnéd el a régi hibáidat. De ezzel nem érek semmit.Ez nem hoz vissza téged.Sajnos.Soha.Tudod, nagyon sokszor sírok miattad.Múltkor a naplómba írtam egy fogalmazást.Azokról, akiket nagyon szeretek.Te voltál az első. Mégpedig azért, mert neked már nem tudom elmondani, hogy mivan velem.Bárcsak olvasnád ezt a levelemet.Nem tudom, hogy látsz e most engem, de Mama, ezt jegyezdd meg:ÉN NAGYON SZERETLEK!!!!"
