Vannak jódolgok is az utcán. Egyik nap(már vagy 2 hónapja) iszonyat fáradtan bandukoltam haza, amikoris egy japán vagy kínai vagy nemtudom milyen nő rámmosolygott. nemvolt semmi előzménye, de felvidított, és sokkal jobban éreztem magam utána. örültem neki, hogy vannak még emberek, akik önzetlenül is képesek adni.mármint nem volt nagy dolog, nem került semmibe sem, mégis én sokkal boldogabb lettem ettől a gesztustól.hogyha mindenki csak napjában 3 emberre mosolyogna úgyanígy rá, lehet, hogy boldogabb lenne a világ.igen, most is próbálok rájönni, hogy miért nemvagyunk boldogak.mármint én azvagyok, de nagyon sok ember szomorú.tenni kell valamit!
