Love,luck...

De komolyan, ennek mi értelme van?? Tegnap egész nap szomorú jutúbos videók előtt bőgtem. Volt értelme??? Nem igazán. Csak a szemem ázott ki, és legalább egy tucat zsepit használtam el. Ha nincs baj, én akkor is csinálok magamnak. De nem csak én. Az emberek. Alapvetően mindenki. Ha végre kiegyensúlyozott lenne az életük, akkor keresnek egy pici hibát, és rögtön nyávoghatnak valamin. Szerelem, pasik , pénz. Csak az tudja értékelni az egészséget, a szeretetet a boldogságot, aki már elvesztett valamit. Komolyan ez kell ahhoz, hogy feleszméljünk a dolgokra?? Nos, én megmondom a frankót. :) Én közel 4 éves voltam, amikor elvesztettem a nagymamámat, anyukám a szeretett édesanyját. Akkor még nem fogtam fel, hogy elment. Nem tudtam elképzelni, hogy nincs többé. Most tudom, hog mit érezhetett anya. Most már feltudom fogni, 18 éves fejjel, hogy vannak olyan dolgok, amiket hogyha elvesztünk akkor sohasem kapjuk vissza. Egy nagymamát. Az ő szeretetét. A pénz és a szerelem annyira eltörpült az életemben. Nem fogok emiatt sírni, hogy jéézusom XY most mit mondott a haverjainak. Majd megoldódik a helyzet. Azt meglehet oldani. De a nagymamámmal mivan?? Őt már nem kapom vissza. Soha. Mindig hiányzik. Azt érzem, hogy csak miatta vagyok sikeres. Ő az, aki még a mennyből is néz ránk, figyel és besegít a szorult helyzetekben. Mindig. Ezzel arra akartam rávilágítani, hogy élvezzük már az életünket, és hagyjuk a piti dolgokat. Csak éljünk úgy, ahogy szeretnénk:)