Nem vagyok szerelmes. Nem tudom pontosan, hogy mit érzek, de az érzés hasonlít a végtelen boldogság és a keserű valóság egyvelegére. Talán nem fogalmaztam pontosan, de remélem azért érthető voltam. Tulajdonképpen boldognak is érzem magam, de tudom, hogy ez csak egy álom. Mindig csak álom. Minden úgy történik mint egy pár órás éjszakai „filmben”. Egy pár óráig minden tökéletes, azt érzem, hogy a boldogság uralja az életemet, de aztán felkell kelnem, és szembe kell néznem a valósággal. Ami nem mindig olyan rózsás. Sőt. Most egyáltalán nem rózsás. Boldog vagyok. De nem a szerelem miatt. Hanem mert boldog akarok lenni. Magam miatt. Mert nekem így könnyebb.
